Kezdjük talán az elején. Eldőlt, hogy haza fogunk költözni, és az egyik dolog ami nagyon zavart már, az a kerítésünk. Lehet hülyeségnek tűnik, de nekem fontos volt. Ezen a telken nőttem fel, de sose láttam, hogy legalább lefestettük volna a negyven éves dróthálót. Az évek során aztán dölt rá fa, a növényzet is kikezdte és egyre ocsmányabb lett. Én próbáltam érzékeltetni, hogy ez így nem néz ki túl jól, ráadásul mindenki bebámul, de nem sok foganatja volt. Tavasszal aztán sajnos résztulajdonos lettem és ez jó katalizátorként hatott a dolgok folyására.
Ezzel párhuzamosan nagyon zavart még valami: pár vettünk Faternak egy hegesztőtrafót, meg egy flexet.De nem nagyon használta, sőt, mikor a garázs épült még akkor is a 27. szomszédtól kellett már ezredszerre segítség
et kérni, hogy ugyammá' csinálja meg. Így végignézve az elmúlt 30 évet, mindig valami okostojás jómunkásember játszotta lakatosmunkáknál a császárt nálunk. Pont nálunk, akik mindent magunk csináltunk mindig. Nálam betelt a pohár és a nyár elején eldöntöttem, hogy tart ameddig tart, de én megtanulok annyira hegeszteni, hogy a ház körüli egyszerűbb munkákat meg tudjam csinálni. Fater arcán láttam, hogy ez valami nagyon misztikus dolog, és hogy majd jól bele fog törni az én bicskám. Nos ettől csak még érdekesebb lett a dolog. Mit ne mondjak, most se tudok szépen hegeszteni, de azért annyira már majdnem, mint akik eddig csinálták nálunk, sőt... A végére még Fater is egész elhitte, hogy nem vagyok mindenhez fakezű.
Lássuk akkor a műszaki paramétereket és az igényeket:
aputól, több benne a mechanika és a súlya is kb 2x. Nem is beszélve a plusz zártszelvény igényről (a költséglista majd később). Ezen kívül iszonyat hosszigénye van és a támasztott oszlopokból jónéhányat ki kellett volna cserélni erősebbre. Aránytalanul nagy munkának éreztem viszonylag kis előnyért cserébe. Azóta se bántam meg, nem olyan kényes a sín, mint ahogy mondják és mivel meghagytuk az eredeti lábazatot is, bukkanóként sem viselkedik. A téli havas latyakot még meglátjuk, de szerintem az se lesz kritikus.
A tolókapun szerettem volna a görgőt elrejteni, de sokáig nem jutott eszembe hogy lehetne ezt frappánsan megoldani. Ugyanis vannak "komoly" szakemberek által készített kapuk, amelyek deszkaborítással készültek, de kétoldali görgővel. Nahát ez minősíthetetlenül néz ki. Gondojunk bele: belül elfut még a görgő a zártszelvény felületén, nade kívül? Néhány helyen a ez a gond egészen ijesztő dolgokat szült, pl. egyszerűen felcsavaroztak egy hosszú laposvasat a deszkasorra, hogy azon fusson a külső görgő. Pff, mondom ez nálunk nem így lesz... Végül nem volt olcsó a megoldás, de azt találtam ki, hogy veszünk ötvenes szögvasat, és élével felhegesztem belül a zártszelvényre. Így egy görgővel megoldható a kvázi kétoldali támasztás, sőt még a görgőt is védem az időjárástól, nem kell annyit zsírozni. Utóbb persze már sikerült látni ezt a megoldást máshol, szóval végső soron magamtól feltaláltam a melegvizet. De esküszöm, mikor le akartam lesni, nem találtam egyet se. Pedig minden utcában van 5-6 tolókapu!
Volt még néhány problémám, ami jellegzetesen az amatőrizmusból, meg a spórolásból adódott inkább. Nincs műhelyünk (majd lesz) és nincs egy rohadt sík felület, amin össze lehetett volna állítani pl. a kaput. Meg is szenvedtem a vízszintes-derékszög dolgokkal, mire jó lett.
Aztán imádtam volna egy nagy karos flexet, csak a hozzám hasonló mazochisták próbálkozzanak 115-ös koronggal
negyvenes szelvényeket vágni 45-fokban ekkora mennyiségben! :)
Aztán volt még néhány apróság. Pl. hátul, ahova a tolókaput akartam, nem lehet csak úgy tenni.
Ugyanis a drágalátos matáv anno pont oda tett egy duplafedeles távközlési aknát. Ami azért jó, mert még a gyalogosokat is csak korlátozott ideig bírja. Megnéztem, technikailag egy ilyen aknafedő áll egy dróthálóból és a rálöttyintett aszfaltból. Van olyan aknafedlap az utcában, amit egész nap süt a nap nyáron, és a hő hatására kb 10 év alatt magától(!) beszakadt. Namost ezen nem tanácsos kocsival átjárni. Nem voltam rest, utánajártam, mivel járna ezt megerősíttetni, vagy áthelyeztetni. Te magad nem csinálhatod meg, mert az rongálás. Ha jobb lett, akkor sem. Közterület, közmű. Kösz. Az ún. teherbíró fedlapot kérvényezni kell, alapos indoklással, és te állod a cechet. Olyan két kilóból megvan állítólag. :)) Áthelyeztetni az aknát azt egyáltalán nem akarják, de ha mégis, annak akár milliós költsége is lehet, sőt, akkor csinálják, mikor van szabad építő kapacitásuk. :) Mondom ez király. Aztán Faternak kiugrott a mentő ötlet a fejéből: kicsit oldalra toljuk az új bejárat, pont az akna szélén kezdődik a kapu és meg van oldva a dolog. Ott már csak egy fa van... Mondjuk egy nagyon undorító fajta és beteg is, de fa. Hát végül maradtunk ennél a verziónál.
A tolókapu megvalósítása egészen simán ment, elsőre összejött minden.
Magam lepődtem meg a legjobban. A munkaasztal pl. négy betonkefni volt a diófa alatt kiszintezve. A 45 fokokat azért szögsablonnal jelöltem fel, de azt figyelembe véve, hogy még a markolat se volt meg a flexhez, kiválóan sikeredett! :) Zsófi félt két dologtól, az egyik, hogy nehéz lesz tolni a másik meg hogy hangos lesz, mikor gurul. Nos szerencsére egyik se jött be, most már több hónapja üzemben van és bár van vagy 40 kiló a faanyag miatt, két ujjal lehet tolni. Azért nem csuknám szívesen oda az ujjam vele. A hangja meg arányos a nyitási sebességgel, a gördülése kelt némi zajt. De ha nem akarunk rekordot dönteni a nyitási idővel, alig hallható.
Az igazi szívás a "művészbejáró" elkészítése volt. A régi kapunk kb. 10 éve rohadt és megvolt az a jó tulajdonsága, hogy mikor épp állt be a kocsival az ember, a szél mindig rá akarta csukni. A tolókapu kérdés amúgy itt dőlt el, igaz ezen a helyen csak egy gyalogos bejárót akartunk kialakítani. A helyi szabályozás szerint csak egy darab 3 méteres kaput és egy darab gyalogos bejárót lehet az utcafrontra építeni. Mivel hátul nyitottunk egy nagy kaput, előre csak egy gyalogos ajtót lehetett tenni elvileg. Viszont rendelkezésre álltak a régi kerítés két talán legértékesebb részei az 50x50-es oszlopok. Úgy voltam vele, hogy ezeket nem szedjük ki, ki tudja, mi jön még. Végül is építkezés lesz, és nagyobb 
vasaknak is be kell majd állni. Úgyhogy azt találtuk ki, hogy csinálok egy ~3x2 méteres keretet, amelybe kerül egy gyalogos kapu. A közepére kerül egy oszlop, az egészet meg trükkösen megtámasztjuk alulról, hogy elbírja magát. Az egész keretet meg felcsavarozzuk gyalogkapustól négy füllel, így ha be kell állni valami monstrumnak, akkor kivehető négy bazi csavarral az egész.
Nos zsenge lakatos tudásom legnagyobb próbatétele volt ez. Először is a saját bőrömön tanultam meg néhány dolgot, ami lehet, hogy másnak evidencia:
A másik, ami kisebb gond volt szintén a fentiekből következett. Az ajtót 40x20-as szelvényből készítettem, hogy könyebb legyen. Pár kilót megspóroltam ugyan, de a portálzár miatt a zárszekezetnek kellett készíteni egy 40x40-es szelvényből álló tokot. Ezt úgy csináltam meg, hogy vágtam egy negyvenes szelvény darabot, amelyben kialakítottam mindent ami kell satuban. Ez még nem volt vészes, csak melós (kézireszelő...). Aztán ki kellett vágni a kész 40x20-as ajtóvázból a megfelelő méretű darabot és belehegeszteni ezt a zárkazettát. Elsőre úgy nézett ki, jól sikerült. Aztán betettük a kapukeretbe az ajtót... Nos maradjunk annyiban, hogy jelentősen görbe volt, így el kellett ezt is vágni még 1x, rögzíteni, hézagolni a helyén, és így összehegeszteni. De megérte, most gyakorlatilag magától csukódik, ha lesz gyerek, tuti csapkodni fogja, a kilincset meg nem nagyon tapogatja majd...
Nos a kreatív, hegesztős, vagdosós résszel szeptember közepére-végére végeztünk. Közben ezzel párhuzamosan szeptember elejétől délutánonként egy-egy órát tudtam dolgozni. Ekkor csinált uk őrjítően kis lépésekben a deszkák miatti fúrást, a régi oszlopok drótkorongozását, az alapozó és a színező festést. Na ezt a részt átadtam volna bármely ellenségnek! kb. 160 deszka, pontosan kifúrva, hozzá 3x ennyi 6,5-es lyuk zártszelvénybe. Kb. 500 fúrás. 3 még Plus-ban vett edzett fúróval ez végig is ment, de a végére megöregedtem. Főleg az volt a gond, hogy napi egy órám, max. kettő volt rá. Ha esett, nem lehetett csinálni, márpedig gyakran volt szar idő. És ugye munka után. LÁJK! :)
A festést is szerettem. Először higítóval lemosni a vasat, aztán Trinát alapozó, aztán 601-es kódú "kerítésződ" Trinát zománccal festeni. Ecsettel ezt felhordani elég utálatos volt, de megérte, baromi jól néz ki. Kb. 2,5 liter zöld ment fel rá és 2 körülö alapozó. nem tűnik soknak, de rengeteg idő ment rá el. A deszkákat akciós lazúrral kentük le, elfogyott 10 liter. De ezzel nem vagyok elégedett, ha az időnk engedi, jövő nyáron valami komolyabb vastaglazúral még lekenjük.
Ha ez megvolt, akkor már csak fel kellett csavarozni hatos kapupánttal a deszkákat. Ez volt a leghaladósabb, és a leglátványosabb, kifejezetten szerettük csinálni. Itt szeretném megemlíteni a B&D csavarozógépem, amit tavaly vettünk. Ennél királyabb dolog nem volt a kezemben. Egy totál igénytelen eszköz, ami egyszerűen csak megy. Olcsó volt, de már ezerszer megtérült. 3x volt töltve idén! És közben felszúrtunk vagy ötszáz csavart vele, volt amit többször le/fel. Le a kalappal, kiváló szerszám.
A rengeteg röhögést és szentségelést persze nem tudom most ide beágyazni, de azért végig dokumentéltuk a melót. Már csak azért is, hogy emlékeztessen a hibákra, amelyeket még egyszer nem követek el. És hát persze örülök, hogy ha lassan is, de végre elkészült!
Fotóalbum nagy mennyiségű képpel:
És a zárszámadás a végére:
Mitne mondjak nem volt olcsó. De ha azt vesszük, hogy kértem árajánlat és csak a tolókapu három kiló lenne?! Mindegy, felfogom tanulásnak, remélhetőleg 1x kellett megcsinálni ilyen mélységben az életben. Még fel kéne tenni két lécet, meg egy szép levélláda se ártana. Na majd... :)
Ezzel párhuzamosan nagyon zavart még valami: pár vettünk Faternak egy hegesztőtrafót, meg egy flexet.De nem nagyon használta, sőt, mikor a garázs épült még akkor is a 27. szomszédtól kellett már ezredszerre segítség
et kérni, hogy ugyammá' csinálja meg. Így végignézve az elmúlt 30 évet, mindig valami okostojás jómunkásember játszotta lakatosmunkáknál a császárt nálunk. Pont nálunk, akik mindent magunk csináltunk mindig. Nálam betelt a pohár és a nyár elején eldöntöttem, hogy tart ameddig tart, de én megtanulok annyira hegeszteni, hogy a ház körüli egyszerűbb munkákat meg tudjam csinálni. Fater arcán láttam, hogy ez valami nagyon misztikus dolog, és hogy majd jól bele fog törni az én bicskám. Nos ettől csak még érdekesebb lett a dolog. Mit ne mondjak, most se tudok szépen hegeszteni, de azért annyira már majdnem, mint akik eddig csinálták nálunk, sőt... A végére még Fater is egész elhitte, hogy nem vagyok mindenhez fakezű.Lássuk akkor a műszaki paramétereket és az igényeket:
- 27m utcahossz
- hegesztett, zártszelvény vázas, fadeszka kerítés
- 1db új tolókapu + oszlopok
- a régi kapu helyén egy bontható álkapu zsanér nélkül, személyi bejárattal
- mindezt nulláról, külső segítség nélkül
aputól, több benne a mechanika és a súlya is kb 2x. Nem is beszélve a plusz zártszelvény igényről (a költséglista majd később). Ezen kívül iszonyat hosszigénye van és a támasztott oszlopokból jónéhányat ki kellett volna cserélni erősebbre. Aránytalanul nagy munkának éreztem viszonylag kis előnyért cserébe. Azóta se bántam meg, nem olyan kényes a sín, mint ahogy mondják és mivel meghagytuk az eredeti lábazatot is, bukkanóként sem viselkedik. A téli havas latyakot még meglátjuk, de szerintem az se lesz kritikus.A tolókapun szerettem volna a görgőt elrejteni, de sokáig nem jutott eszembe hogy lehetne ezt frappánsan megoldani. Ugyanis vannak "komoly" szakemberek által készített kapuk, amelyek deszkaborítással készültek, de kétoldali görgővel. Nahát ez minősíthetetlenül néz ki. Gondojunk bele: belül elfut még a görgő a zártszelvény felületén, nade kívül? Néhány helyen a ez a gond egészen ijesztő dolgokat szült, pl. egyszerűen felcsavaroztak egy hosszú laposvasat a deszkasorra, hogy azon fusson a külső görgő. Pff, mondom ez nálunk nem így lesz... Végül nem volt olcsó a megoldás, de azt találtam ki, hogy veszünk ötvenes szögvasat, és élével felhegesztem belül a zártszelvényre. Így egy görgővel megoldható a kvázi kétoldali támasztás, sőt még a görgőt is védem az időjárástól, nem kell annyit zsírozni. Utóbb persze már sikerült látni ezt a megoldást máshol, szóval végső soron magamtól feltaláltam a melegvizet. De esküszöm, mikor le akartam lesni, nem találtam egyet se. Pedig minden utcában van 5-6 tolókapu!
Volt még néhány problémám, ami jellegzetesen az amatőrizmusból, meg a spórolásból adódott inkább. Nincs műhelyünk (majd lesz) és nincs egy rohadt sík felület, amin össze lehetett volna állítani pl. a kaput. Meg is szenvedtem a vízszintes-derékszög dolgokkal, mire jó lett.
Aztán imádtam volna egy nagy karos flexet, csak a hozzám hasonló mazochisták próbálkozzanak 115-ös koronggal
negyvenes szelvényeket vágni 45-fokban ekkora mennyiségben! :)Aztán volt még néhány apróság. Pl. hátul, ahova a tolókaput akartam, nem lehet csak úgy tenni.
Ugyanis a drágalátos matáv anno pont oda tett egy duplafedeles távközlési aknát. Ami azért jó, mert még a gyalogosokat is csak korlátozott ideig bírja. Megnéztem, technikailag egy ilyen aknafedő áll egy dróthálóból és a rálöttyintett aszfaltból. Van olyan aknafedlap az utcában, amit egész nap süt a nap nyáron, és a hő hatására kb 10 év alatt magától(!) beszakadt. Namost ezen nem tanácsos kocsival átjárni. Nem voltam rest, utánajártam, mivel járna ezt megerősíttetni, vagy áthelyeztetni. Te magad nem csinálhatod meg, mert az rongálás. Ha jobb lett, akkor sem. Közterület, közmű. Kösz. Az ún. teherbíró fedlapot kérvényezni kell, alapos indoklással, és te állod a cechet. Olyan két kilóból megvan állítólag. :)) Áthelyeztetni az aknát azt egyáltalán nem akarják, de ha mégis, annak akár milliós költsége is lehet, sőt, akkor csinálják, mikor van szabad építő kapacitásuk. :) Mondom ez király. Aztán Faternak kiugrott a mentő ötlet a fejéből: kicsit oldalra toljuk az új bejárat, pont az akna szélén kezdődik a kapu és meg van oldva a dolog. Ott már csak egy fa van... Mondjuk egy nagyon undorító fajta és beteg is, de fa. Hát végül maradtunk ennél a verziónál.
A tolókapu megvalósítása egészen simán ment, elsőre összejött minden.
Magam lepődtem meg a legjobban. A munkaasztal pl. négy betonkefni volt a diófa alatt kiszintezve. A 45 fokokat azért szögsablonnal jelöltem fel, de azt figyelembe véve, hogy még a markolat se volt meg a flexhez, kiválóan sikeredett! :) Zsófi félt két dologtól, az egyik, hogy nehéz lesz tolni a másik meg hogy hangos lesz, mikor gurul. Nos szerencsére egyik se jött be, most már több hónapja üzemben van és bár van vagy 40 kiló a faanyag miatt, két ujjal lehet tolni. Azért nem csuknám szívesen oda az ujjam vele. A hangja meg arányos a nyitási sebességgel, a gördülése kelt némi zajt. De ha nem akarunk rekordot dönteni a nyitási idővel, alig hallható.Az igazi szívás a "művészbejáró" elkészítése volt. A régi kapunk kb. 10 éve rohadt és megvolt az a jó tulajdonsága, hogy mikor épp állt be a kocsival az ember, a szél mindig rá akarta csukni. A tolókapu kérdés amúgy itt dőlt el, igaz ezen a helyen csak egy gyalogos bejárót akartunk kialakítani. A helyi szabályozás szerint csak egy darab 3 méteres kaput és egy darab gyalogos bejárót lehet az utcafrontra építeni. Mivel hátul nyitottunk egy nagy kaput, előre csak egy gyalogos ajtót lehetett tenni elvileg. Viszont rendelkezésre álltak a régi kerítés két talán legértékesebb részei az 50x50-es oszlopok. Úgy voltam vele, hogy ezeket nem szedjük ki, ki tudja, mi jön még. Végül is építkezés lesz, és nagyobb vasaknak is be kell majd állni. Úgyhogy azt találtuk ki, hogy csinálok egy ~3x2 méteres keretet, amelybe kerül egy gyalogos kapu. A közepére kerül egy oszlop, az egészet meg trükkösen megtámasztjuk alulról, hogy elbírja magát. Az egész keretet meg felcsavarozzuk gyalogkapustól négy füllel, így ha be kell állni valami monstrumnak, akkor kivehető négy bazi csavarral az egész.Nos zsenge lakatos tudásom legnagyobb próbatétele volt ez. Először is a saját bőrömön tanultam meg néhány dolgot, ami lehet, hogy másnak evidencia:
- keretet, ajtót csak a végleges helyén rakunk össze az esetleges feszültségek, deformációk miatt
- csak kiékelve és tökéletesen a környezetéhez rögzítve szabad hegeszteni mindent, pláne egy zsanéros ajtót...
A másik, ami kisebb gond volt szintén a fentiekből következett. Az ajtót 40x20-as szelvényből készítettem, hogy könyebb legyen. Pár kilót megspóroltam ugyan, de a portálzár miatt a zárszekezetnek kellett készíteni egy 40x40-es szelvényből álló tokot. Ezt úgy csináltam meg, hogy vágtam egy negyvenes szelvény darabot, amelyben kialakítottam mindent ami kell satuban. Ez még nem volt vészes, csak melós (kézireszelő...). Aztán ki kellett vágni a kész 40x20-as ajtóvázból a megfelelő méretű darabot és belehegeszteni ezt a zárkazettát. Elsőre úgy nézett ki, jól sikerült. Aztán betettük a kapukeretbe az ajtót... Nos maradjunk annyiban, hogy jelentősen görbe volt, így el kellett ezt is vágni még 1x, rögzíteni, hézagolni a helyén, és így összehegeszteni. De megérte, most gyakorlatilag magától csukódik, ha lesz gyerek, tuti csapkodni fogja, a kilincset meg nem nagyon tapogatja majd...
Nos a kreatív, hegesztős, vagdosós résszel szeptember közepére-végére végeztünk. Közben ezzel párhuzamosan szeptember elejétől délutánonként egy-egy órát tudtam dolgozni. Ekkor csinált uk őrjítően kis lépésekben a deszkák miatti fúrást, a régi oszlopok drótkorongozását, az alapozó és a színező festést. Na ezt a részt átadtam volna bármely ellenségnek! kb. 160 deszka, pontosan kifúrva, hozzá 3x ennyi 6,5-es lyuk zártszelvénybe. Kb. 500 fúrás. 3 még Plus-ban vett edzett fúróval ez végig is ment, de a végére megöregedtem. Főleg az volt a gond, hogy napi egy órám, max. kettő volt rá. Ha esett, nem lehetett csinálni, márpedig gyakran volt szar idő. És ugye munka után. LÁJK! :)
A festést is szerettem. Először higítóval lemosni a vasat, aztán Trinát alapozó, aztán 601-es kódú "kerítésződ" Trinát zománccal festeni. Ecsettel ezt felhordani elég utálatos volt, de megérte, baromi jól néz ki. Kb. 2,5 liter zöld ment fel rá és 2 körülö alapozó. nem tűnik soknak, de rengeteg idő ment rá el. A deszkákat akciós lazúrral kentük le, elfogyott 10 liter. De ezzel nem vagyok elégedett, ha az időnk engedi, jövő nyáron valami komolyabb vastaglazúral még lekenjük.
Ha ez megvolt, akkor már csak fel kellett csavarozni hatos kapupánttal a deszkákat. Ez volt a leghaladósabb, és a leglátványosabb, kifejezetten szerettük csinálni. Itt szeretném megemlíteni a B&D csavarozógépem, amit tavaly vettünk. Ennél királyabb dolog nem volt a kezemben. Egy totál igénytelen eszköz, ami egyszerűen csak megy. Olcsó volt, de már ezerszer megtérült. 3x volt töltve idén! És közben felszúrtunk vagy ötszáz csavart vele, volt amit többször le/fel. Le a kalappal, kiváló szerszám.
A rengeteg röhögést és szentségelést persze nem tudom most ide beágyazni, de azért végig dokumentéltuk a melót. Már csak azért is, hogy emlékeztessen a hibákra, amelyeket még egyszer nem követek el. És hát persze örülök, hogy ha lassan is, de végre elkészült!
Fotóalbum nagy mennyiségű képpel:
És a zárszámadás a végére:
Mitne mondjak nem volt olcsó. De ha azt vesszük, hogy kértem árajánlat és csak a tolókapu három kiló lenne?! Mindegy, felfogom tanulásnak, remélhetőleg 1x kellett megcsinálni ilyen mélységben az életben. Még fel kéne tenni két lécet, meg egy szép levélláda se ártana. Na majd... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése