Nos mi az évek során mindennek használtuk, csak a fenti dolgokra nem. Pl. emlékszem, mikor a mostani ház épület a megboldogult nyolcvanas évek végén, laktunk benne majdnem egy évet. Konkrétan bevezettük az ivóvizet és kínunkban egy villanykályhával fűtöttünk. Nem is lenne ez olyan nagy dolog, de ha azt mondom, hogy az egész épület egyetlen helyiséget számlált és mindösszesen 11 nettó négyzetmétert, akkor azért már keményebben hangzik! :)
Az elmúlt 36 évben azért nagyrészt lomtárnak és szerszámos házikónak használtuk. A padlásán pedig, mint nemrég ezt is megtudtam - kb. egy köbméternyi deszkát érlelt Fater.
Aztán emlékszem rá, hogy vagy 15 éve elkezdett rogyni az ajtótok. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy nem tudtuk olyan jól csukni az ajtaját. Kiderült, hogy derék eleink a kor szokásának és az épület méretének megfelelően kispórolták a koszorút. Faterral anno amolyan atomtámadás ellen is védő áthidalót betonoztunk a tok fölé, ami az elmúlt pár napig jól is bírta a kiképzést.
Van még egy mókás emlékem. Volt nekünk egy Rozi kutyánk, áldott jó kutya volt. Kivéve mikor ért a paradicsom, mert akkor pár nappal szüret előtt rendszerint elszaggatta a láncát és megette mind. :) Na nem is ez a lényeg, hanem hogy egyszer egy festékes ecsetet akartunk kipucolni a kisház falán és véletlenül pont egy Rozi portré sikeredett. :) Pár nappal később tűnt csak fel, mennyire hasonlít, hosszú évekig ott is hagytuk, annyira jól sikerült!
Nos, egy szó, mint száz: idén le kellett, hogy bontsuk szegény kisházat. Többszörösen is szívás volt ez. Rengeteg kacat halmozódott fel benne az évtizedek alatt, meg aztán sok dolog is volt benne, amit akarattal tároltunk benne. Először ezeket kellett elhelyezni.
Kedd délután kezdtünk neki a kipakolásnak, szerda estére kábé sikerült is. Iszonyat mennyiségű dolog vár a jövő nyári lomtalanításra, addig az udvar egy eldugottabb szegletében rohad. Szerintem egy kisebb konténert teli tudnánk rakni vele, pedig össze is van minden csomagolva. Miközben pakoltunk, megjelentek a karancslapujtői cigók is, épp vasat gyüjtöttek szokás szerint felénk. El is passzoltam a soha-többet-nem-fogjuk-használni-de-azért-nyilván-megtartjuk gáztűzhelyet nekik. És ha már ott voltak, hiába tiltakoztak, el kellett vinniük még egy csomó bontott rosdás szart is vele. :) Cserébe megtudhattam, hogy ha hiszem, ha nem, lehet, hogy az ő faterjuk szerelte össze a gyárba' a készüléket. Mondom részemről a szerencse!
Csütörtökre már úgy készültem, hogy na ma lesz a nagy nap, mégse vagyok hiába szabin, királyul lezúzzuk a cuccot és másnap rendet is rakunk utána. Khm hát persze... Először is kiderült, hogy azért még ezt azt meg kell oldani. Pl. ki kellett kötni az áramot, leszerelni a konnektorokat, volt bent koax is hálistennek... Mire mindezt letudtam, már délután volt rendesen.
Nagy nehezen rávettem Fatert, hogy azért kezdjünk csak
bele. A cserepeket egy óra alatt leszedtük, van kb 300 ép cserepem, még hasznát fogjuk venni szerintem. A tetőt nem volt nagy kunszt lealázni, egész élvezetes volt. Na eddigre már szürkült vidáman... Már csak bennem volt tűz, de azért kiharcoltam, hogy még a födémet szedjük már le. Mire tök sötét lett, lent volt az is, meg az expadlásra felrakott tonna deszka is (=> tüzelő).
Hogy minden jól és simán menjen, jött a telefon, hogy akkor Fater menjen be pénteken, mert szegény munkahelye összeomlik nélküle... Ez ugye azért király, mert akkor másnap bonthatok egyedül.
Eljött a péntek is, 10 felé át is értünk Zsófival. Előszedtem az agysebész cuccokat, mint pajszer és samu, aztán mondom majd lesz valami. A már fentebb említett áthidalóról is kiderült ez+az. Pl. kb. 40-50 kiló lehet és jóapám a tok felől pár darab nyolcvanas szöggel gondolta egybeönteni jónak. :) Ezt úgy kell elképzelni, hogy a feszítővel feszítem a betontömböt, a másik kezemmel feszítem egy colos csövel is. Eközben a tok le és fel mozog harmonikus rezgőmozgással a falban! :) Na szerencsére megadta magát egy húsz perc alatt azért. Két méterről esett le a betonra, de még csak meg se repedt... Szerintem megy majd az alapba szépen.
Maga a falbontás elég simán ment. Szépen jöttek ki a téglák, a külső vakolat meg többnyire magától vált le. Ellenben a téglák nem valami jók sajnos. Ún. maglódi téglák. Mindegyik más színű, gondolom amilyen agyag volt épp a ganéjos gödör alján, abból égették találomra ideig. :) A nagyon világos színűek pedig törnek is. Samu sajnos lezúzott néhányat, de azt számolgattam, hogy azért bőven fog maradni fészer célokra majd ha ott tartunk kb. egy év múlva remélem.
A végén már nagyon elfáradtam, ez a munka nem épp fehér embernek való. Pláne ilyen ütemben egyedül. A végén még megkaptam a kegyelemdöfést is persze: a kémény tömör téglából épült és Fater valamikor visszabontotta a tető fölé lógó részt. Gondolta sok a sitt, akkor annak jó helye lesz a kéménykürtőben. Jó is volt ott, míg nem álltam neki bontani... Rohadjon meg kb. két talicska sitt került elő belőle, megőszültem, mire lebontottam azt is.
Azért végül is büszke vagyok a teljesítményre, mert kb. 11-től délután négyig tudtam effektíve dolgozni és az alatt le is zúztam. Közben azért az lebegett előttem, kiket lehetne erre a munkára nevelő jelleggel átvezényelni...
Amikor engedi az idő, még kapirgálok maltert a téglákról hétvégente. De ennek kb. márciusig kéne elkészülni, talán nem lesz annyira feszített az ütem. A komoly melók úgy néz ki idénre kifújtak, most már valami pénzt is kéne keresni, innentől bentre kell jobban koncentrálni.
Az elmúlt 36 évben azért nagyrészt lomtárnak és szerszámos házikónak használtuk. A padlásán pedig, mint nemrég ezt is megtudtam - kb. egy köbméternyi deszkát érlelt Fater.
Aztán emlékszem rá, hogy vagy 15 éve elkezdett rogyni az ajtótok. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy nem tudtuk olyan jól csukni az ajtaját. Kiderült, hogy derék eleink a kor szokásának és az épület méretének megfelelően kispórolták a koszorút. Faterral anno amolyan atomtámadás ellen is védő áthidalót betonoztunk a tok fölé, ami az elmúlt pár napig jól is bírta a kiképzést.
Van még egy mókás emlékem. Volt nekünk egy Rozi kutyánk, áldott jó kutya volt. Kivéve mikor ért a paradicsom, mert akkor pár nappal szüret előtt rendszerint elszaggatta a láncát és megette mind. :) Na nem is ez a lényeg, hanem hogy egyszer egy festékes ecsetet akartunk kipucolni a kisház falán és véletlenül pont egy Rozi portré sikeredett. :) Pár nappal később tűnt csak fel, mennyire hasonlít, hosszú évekig ott is hagytuk, annyira jól sikerült!
Nos, egy szó, mint száz: idén le kellett, hogy bontsuk szegény kisházat. Többszörösen is szívás volt ez. Rengeteg kacat halmozódott fel benne az évtizedek alatt, meg aztán sok dolog is volt benne, amit akarattal tároltunk benne. Először ezeket kellett elhelyezni.
Kedd délután kezdtünk neki a kipakolásnak, szerda estére kábé sikerült is. Iszonyat mennyiségű dolog vár a jövő nyári lomtalanításra, addig az udvar egy eldugottabb szegletében rohad. Szerintem egy kisebb konténert teli tudnánk rakni vele, pedig össze is van minden csomagolva. Miközben pakoltunk, megjelentek a karancslapujtői cigók is, épp vasat gyüjtöttek szokás szerint felénk. El is passzoltam a soha-többet-nem-fogjuk-használni-de-azért-nyilván-megtartjuk gáztűzhelyet nekik. És ha már ott voltak, hiába tiltakoztak, el kellett vinniük még egy csomó bontott rosdás szart is vele. :) Cserébe megtudhattam, hogy ha hiszem, ha nem, lehet, hogy az ő faterjuk szerelte össze a gyárba' a készüléket. Mondom részemről a szerencse!
Csütörtökre már úgy készültem, hogy na ma lesz a nagy nap, mégse vagyok hiába szabin, királyul lezúzzuk a cuccot és másnap rendet is rakunk utána. Khm hát persze... Először is kiderült, hogy azért még ezt azt meg kell oldani. Pl. ki kellett kötni az áramot, leszerelni a konnektorokat, volt bent koax is hálistennek... Mire mindezt letudtam, már délután volt rendesen.
Nagy nehezen rávettem Fatert, hogy azért kezdjünk csak
bele. A cserepeket egy óra alatt leszedtük, van kb 300 ép cserepem, még hasznát fogjuk venni szerintem. A tetőt nem volt nagy kunszt lealázni, egész élvezetes volt. Na eddigre már szürkült vidáman... Már csak bennem volt tűz, de azért kiharcoltam, hogy még a födémet szedjük már le. Mire tök sötét lett, lent volt az is, meg az expadlásra felrakott tonna deszka is (=> tüzelő).Hogy minden jól és simán menjen, jött a telefon, hogy akkor Fater menjen be pénteken, mert szegény munkahelye összeomlik nélküle... Ez ugye azért király, mert akkor másnap bonthatok egyedül.
Eljött a péntek is, 10 felé át is értünk Zsófival. Előszedtem az agysebész cuccokat, mint pajszer és samu, aztán mondom majd lesz valami. A már fentebb említett áthidalóról is kiderült ez+az. Pl. kb. 40-50 kiló lehet és jóapám a tok felől pár darab nyolcvanas szöggel gondolta egybeönteni jónak. :) Ezt úgy kell elképzelni, hogy a feszítővel feszítem a betontömböt, a másik kezemmel feszítem egy colos csövel is. Eközben a tok le és fel mozog harmonikus rezgőmozgással a falban! :) Na szerencsére megadta magát egy húsz perc alatt azért. Két méterről esett le a betonra, de még csak meg se repedt... Szerintem megy majd az alapba szépen.
Maga a falbontás elég simán ment. Szépen jöttek ki a téglák, a külső vakolat meg többnyire magától vált le. Ellenben a téglák nem valami jók sajnos. Ún. maglódi téglák. Mindegyik más színű, gondolom amilyen agyag volt épp a ganéjos gödör alján, abból égették találomra ideig. :) A nagyon világos színűek pedig törnek is. Samu sajnos lezúzott néhányat, de azt számolgattam, hogy azért bőven fog maradni fészer célokra majd ha ott tartunk kb. egy év múlva remélem.
A végén már nagyon elfáradtam, ez a munka nem épp fehér embernek való. Pláne ilyen ütemben egyedül. A végén még megkaptam a kegyelemdöfést is persze: a kémény tömör téglából épült és Fater valamikor visszabontotta a tető fölé lógó részt. Gondolta sok a sitt, akkor annak jó helye lesz a kéménykürtőben. Jó is volt ott, míg nem álltam neki bontani... Rohadjon meg kb. két talicska sitt került elő belőle, megőszültem, mire lebontottam azt is.
Azért végül is büszke vagyok a teljesítményre, mert kb. 11-től délután négyig tudtam effektíve dolgozni és az alatt le is zúztam. Közben azért az lebegett előttem, kiket lehetne erre a munkára nevelő jelleggel átvezényelni...
Amikor engedi az idő, még kapirgálok maltert a téglákról hétvégente. De ennek kb. márciusig kéne elkészülni, talán nem lesz annyira feszített az ütem. A komoly melók úgy néz ki idénre kifújtak, most már valami pénzt is kéne keresni, innentől bentre kell jobban koncentrálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése