Előbb, vagy utóbb sajnos mindenkit elér egy ehhez hasonló eset, ha sokat bicajozik. Én már vagy 20 éve tekerek, és konzervatív becslés szerint is vagy 40E km lehet a minimum, ami ez alatt lement.Igazság szerint mindig nagy mákom volt, bringán a legnagyobb sérülésem is tizenéve volt. Egyáltalán esésem se volt vagy 7-8 éve. De ugye ismerjük a mondást: a korsó a kútra csak addig jár, míg el nem törik.
Nos nem a korsó, de eltört. A részletek nem teljes mértékben publikusak, akit illet, az úgyis megtudja. A lényeg, hogy nőnapkor melóból hazafelé elestem és az egyetlen sérülésem az egy eléggé kemény törés a bal könyökömben. Nevezetesen egy pár centis darab egyszerűen letört a singcsont végéből, a könyöknyúlvány. Ínyencek kedvéért a diagnózis: Fractura olecranon ulnae.
Elöször fepattantam, hogy na egy kicsit leporolom már magam, ha már koszos lettem. :) Eléggé fájt, dehát fájt nekem már mindenem, nem vagyok azért cukorból, túlélem. A bringa is üzemképes maradt, így fél kézzel eltekertünk még virágot venni, meg Faterhoz. Azért már gyanús volt, hogy kezd durván dagadni, ezzel lesz még buli...
Hát lett.
Először is ugye irány az első röntgen lelőhely. Elág, SZTK. Még az email címem is megkérdezték, nagyon kedvesek voltak. Ez már olyan este 7 felé volt. Azonnal csapatták a röntgent, ahol meg is tudtam (még csak szövegesen), hogy baj van, törés van. Mondom ok, tegyék, amit kell akkor gletteljék le, oszt haladjunk. :) Na neemm.
Ilyenkor csak a Baleseti játszik, egész Pestről (országból?) oda viszi a darabjait mindenki. Bizonyos értelemben szerencse, mert ott tényleg mindent láttak már és szakember is van, másfelől szívás, mert iszonyat mennyiségű durva esetet kell megoldani nekik azonnalra...
Este kb. nyolc. Kultúrált hely, néha még ülőhely is. Viszont sok vérző szerencsétlen, meg rendőrrel kísért helyi bicskahuszár, kocsmai sörösüvegfejelő és stb. Zsófinak kissé elege van, nekem meg kicsit kezd már fájni a dolog.
Innentől felpörgetném egy kicsit.
Gyorsan újabb RTG, mert elágon nem adják a lelet... Ezúttal mellkas is, hátha van ott is mit nézni. (szerencsére nincs) Gyorsan félig begipszelték, hogy nehéz is legyen a kezem, dehát az ő szakmájuk. Közben vérvétel, képek elemzése, majd pedig a világ legtermészetesebb módján közölték, hogy innen sehová, ugyanis legózni kell a könyököm tartalmával egy kicsit... Kaptam egy karszalagot adatokkal és ukázba adták, hogy ezentúl akkor a négyes kórterem (megfigyelőhely) az életterem és ugyanmá' vetkőznék le de azonnal egy szál szaporítószervre.
Aludni innentől éjszakánként olyan 2-3 órát sikerült, de mint a réti pocok, hátha jön a kaszás. :) Persze nagyban segítette a helyzet, hogy körülöttem szintén eléggé rosszul alvó, sérült emberek szenvedtek.
Ami igazán kiborító volt az egészben az a várakozás. Mivel ez egy nem túl veszélyes és sürgős dolog ottani mércével, bőven ráért a műtétem. Kb. 2 óránként jött be egy koponyasérült állítólag, hát azért az érthető, hogy nem a könyökömmel szórakoztak azok helyett.
A műtétet végül másnap este fél nyolc felé kezdték meg. Látszólag. Sajnos hamar kiderült, hogy miért mennek lassan a dolgok: 5 műtő van, ami 24 órában megy. De csak 2 sebészcsapat. Így kicsit várni kellett még. Bent a műtőasztalra szíjazva. Ződ lepedőben. Egy bika bőrszíjjal rögzítve. Egy olyan asztalon, ami olyan széles sincs, mint egy konditermi fekvenyomópad. Gondoltam is, hogy kéne tárogatni, csak a könyököm nem örült volna szerintem... Ja, el ne felejtsem: 15 perc ígért várakozás helyett 3 (!) órát vártam a padon, mire megjött a csapat.Most sem értem, hogy bírtam ki, a kimerültségtől valószínűleg elaludtam. :)) Bent nincs óra, Zsófinak viszont szóltak, hogy mikor kezdték el valójában, és kb. még egy óra múlva hoztak csak ki. A műtét után az utolsó diagnosztikai röntgenen is 23:25 van. Teljesen hihetetlen, hogy nem zakkantam meg az asztalon agyilag.
És a cím: technikailag két szép szöggel és némi drauttal oldották meg a dolgot.("tűződrótos feszítőhurkos rögzítés") Elvben ezek egy évig tuti nem mozognak a csontban, utána viszont sanszos, hogy igen. A nagyon profi doki azt mondta, hogy a szögek valszeg maradnak örökre, de a drót zavarni fog, azt kiszedik majd egy éven belül.
Mondjuk nagyon rosszkor jött a dolog, pont most kéne fizikailag a topon lenni az építkezés miatt,dehát mire mi jövünk otthon a melóval, remélem már egész használható lesz. Addig is sokat szkanderozok, bal kézzel viszem a cementes zsákokat és persze ha bent falat kell fúrni, akkor sietek én csinálni és mindenképp bal kézzel! :)
Tanulság? Az nincs. Gondolkodtam sokat, de a történteket nem volt módomban érdemben befolyásolni, így inkább a gyógyulásra koncentrálok.
Mindenki vigyázzon magára és ha ilyen történik vele és választhat, a Balesetibe menjen. Akiknek kell, orvosilag nagyon profik és gyakorlatiasak, az pedig fel sem merült, hogy valamit is kéne adni, tették a dolguk. Az ütemezés meg a leterheltségből adódik, egyszerűen se ember, se eszköz. Itt azért még mennek a dolgok, ha lassan is.
Szerdán meló, a pedagógiát nem akadályozza a sérülés. A kölkök meg már úgyis a könyökömön... ;)
1 megjegyzés:
Szia! Én csak azt szeretném kérdezni... amíg benned volt a drót addig ki tudtad nyújtani a karodat? mert nekem kb ugyan ez a problémám akadt idén nyáron, és behajlítani megy maximálisan, viszont a kinyújtás nem...
Megjegyzés küldése